Bársonyosan puha bundájával, nagy fekete cipőgombszemeivel és kedves viselkedésével méltán került hazánkban a legkedveltebb kisemlős első dobogós helyére az aranyhörcsög - pontosabban a szíriai aranyhörcsög.

Története

Ezt az apró rágcsálót alig 100 éve fedezték fel a hobbiállattartók. Ez alatt a rövid idő alatt az eredetileg sárgásbarna, félénk állatka - gyors szaporodásának és a tenyésztők szorgalmának köszönhetően - színezetben és szőrzete minőségében is olyan változatosságot hozott létre, amit kevés más háziasított állat esetében mondhatunk el.

Leírása

A kifejlett állatka hossza körülbelül 16-18 cm, súlya 8 dkg. Fülei kerekdedek, farka ugyan látszik, de rövid, feltűnően fejlett bajuszkái ébrenlétekor örökös mozgásban vannak.

Beszerzése

Az aranyhörcsög szinte minden állatkereskedésben beszerezhető. Az egészséges példányok szeme tisztán csillog, prémjük puha, selymes tapintású.

Az állat helyének kialakítása

Az aranyhörcsög elhelyezésére tökéletesen megfelel egy kisebb terrárium, amelynek aljára két ujjnyi vastagon faforgácsot (esetleg szalmát, száraz füvet, száraz faleveleket, pelyvát, töreket stb.) terítünk. Ha egy maréknyi szénát is adunk neki, igen gyors ütemben takaros fészket épít belőle magának, amiben jókat tud aludni.

Ha nincs kéznél megfelelő terrárium és nem áll módunkban újat beszerezni, hörcsögtartásra megfelel egy műanyag edény vagy nagyobb öblösüveg is, ha peremmagassága legalább 30 cm (hogy ne tudjon az állatka kikapaszkodni belőle). Műanyag virágosládát is alkalmassá lehet tenni hörcsögtartásra, ha tetejére kisebb lyukbőségű (6-8 mm) dróthálót szerelünk.

Ha magányosan tartjuk az állatkát - és kellően fiatal példányhoz jutottunk - hamar kezessé válik. Mielőtt megfognánk, mindig óvatosan érintsük meg, simítsuk végig, mert érzékeny, ijedős természete miatt esetleg önkéntelen védekező reflexe következtében megharaphatja kezünket. Fogai különösen élesek! A többszöri óvatos végigsimítás után óvatosan fogjuk markunkba, nehogy kiugorjon kezünkből és leestében megüsse magát. Tapasztalatom szerint a rendszeresen kézbe fogott egyedek jól tűrik a simogatást, dögönyészést, a vakargatást. De azért az ujjunkat ne próbáljuk a szájába dugni!

Etetés-itatás

A kapott eleséget azonnal, nagy buzgalommal odahordja az egyik - általa kiválasztott - sarokba és elraktározza. Ha megéhezik, odamegy enni. Az éléskamrájában felgyülemlett tartalékból azonnal következtethetünk rá, nem adunk-e neki túl sokat egyszerre? Az adagot mindig ennek megfelelően kell méretezni.

Elesége megegyezik a tengerimalacnál leírtakkal azzal a kiegészítéssel, hogy a növényi eredetű táplálékon kívül ez az állatka esetenként szívesen elfogyasztja a sajtdarabkát, tehéntúró-golyócskát, de még az eleven szöcskét is!

 

Gondozás

Feltűnően tiszta állat! Bundája mindig ápolt, mindig ugyanabban a sarokban végzi a dolgát, ezért a naponta történő takarításkor elegendő ebből a sarokból eltávolítani az almot, és csak ide kell friss almot tenni. Ugyanez a takarékosság jellemzi az étkezése tekintetében is!

A hörcsög éjszakai állat, ezért lehetőleg ne nagyon zaklassuk, ha napközben alszik. Az állatkát ne napoztassuk, mert - különösen a nyári melegek idején - mire észbe kapnánk, már végez is vele a hőguta! Nem bírja a meleget.

Az állatka jól tűri a magányt! Noha a fiatalok szívesen alszanak egy rakáson, játszanak egymással kismacska módjára, az ivarérett (szaporodóképes) példányok a természetben is magányosan élnek, és csak a párzás idején érintkeznek fajtársaikkal. Ez a szokásuk megnehezíti a kifejlett példányok szűk helyen való együtt-tartását, mert - különösen a hímek - lépten-nyomon összeverekednek, és ezek a verekedések sokszor életre-halálra mennek! Ezt a gondot fokozza gyors fejlődésük, ugyanis már két hónapos korukban ivaréretté válnak! Az aranyhörcsög élete mindössze 2-3 év, tehát már beszerzésekor is kalkuláljuk be, hogy sokáig nem élvezhetjük kedvencünk társaságát.

Szaporítás

Ha mégis megkockáztatjuk szaporításukat, akkor se tartsuk együtt a nőstényt a hímmel! Pároztatás céljából mindig a nőstényt helyezzük a hímhez, mert az ivarzás jeleit - az állatka aprósága miatt - nehezen lehet észlelni, és ha a nem ivarzó nőstényhez helyezzük be a hímet, pillanatokon belül ádázul összeverekednek, és szélsőséges esetben a nőstény meg is öli a hímet!

A hímhez behelyezett nőstényt addig hagyjuk a hímnél, amíg szemmel láthatólag bekövetkezik a párzás, vagy ha nem látjuk az aktust, legfeljebb egy hétig! Ugyanis az aranyhörcsög vemhességi ideje alig két hét! Ha az anyát a hímnél felejtjük - és közben még nem ölték meg egymást -, a hím jóízűen befalja az újszülötteket! De ugyanezt teszi az anya is, ha a szüléskor és azt követően nem adtunk neki elegendő zöldeleséget!

A fiatalok a születéskor csupaszok, magatehetetlenek, szemrésük zárva van. Ennek ellenére fogazatuk azonnal növekedni kezd és már egynapos korukban is kezdik rágcsálni az anya által fészkükbe hordott eleséget! Háromnapos korukban - rendkívül fejlett szaglásuknak köszönhetően - már kimászkálnak dolguk végzésére a megfelelő sarokba, onnan pedig visszaevickélnek a fészekbe! Körülbelül 10-12 napos korukban nyílik ki a szemük. Közben szőrzetük is szépen fejlődik, olyannyira, hogy 3 hetesen nyugodtan el lehet őket választani az anyjuktól, még akkor is, ha a fészekalj 8-10 kölyökből áll. Ilyenkor akár az anyát emeljük ki a kölykök közül, akár a kölyköket helyezzük másik tárolóba, hagyjuk az anyát néhány hétig pihenni. A kölyöknevelés erősen megviseli a szervezetét, amelynek következtében alaposan lesoványodhat. Csak akkor próbáljuk ismét bepároztatni, ha megfelelő kondícióját már visszanyerte.

A Szíriai aranyhörcsög

Hosszú éveken át ez volt a leggyakoribb hörcsögfaj, mellyel találkozhattunk az állatkersekedésekben. Ez ma már nincs így, s sokan előnyben is részesítik a kisebb, ezért a többség számára aranyosabb törpehörcsögfajokat. Ugyanakkor tapasztalatom alapján szelídebbek a törpehörcsögöknél, persze előfordulhat, hogy csak engem tiszteltek meg a harapósabb példányok.

---

Általános jellemzők

Élőhelyük: Eredetileg az egykori Palesztína területén éltek, mára ott már nem gyakoriak. Föld alatti üregekben élnek, mint a mi hazai hörcsögünk (Cricetus cricetus), s nappal nem is igen jönnek elő.

Leírásuk: 17-18 cm hosszúak kifejletten. Farkuk rövid, 1 cm körüli. Színük nagyon változatos, már rég nem megfelelő az "arany" jelző, hiszen a tenyésztés következtében mára már szinte minden színárnyalatban tudnak "előállítani" hörcsögöt. Az eredeti hörcsög, az ún. vadtípus így néz ki.

Viselkedésük: Éjszakai állatok, mint a legtöbb rágcsáló. Territóriumukat védik, éppen ezért ha úgy egyedeket akarunk összeereszteni, akkor óvatosan kell összeszoktatnunk őket. Harcok előfordulhatnak, ezzel döntik el, hogy ki legyen az úr. Ha a harcok nagyon elfajulnak, ami előfordulhat, akkor nagyon javasolt különvenni őket. Nem különösebben vad állatok, az embert hamar megszokják, s kezdeti harapdálásokat leszámítva nem okoznak sérülést, ráadásul nem piszkítanak az ember kezébe szinte soha, ami nagy szó egy rágcsálónál. Persze a fiatalok azért még néha-néha igen. Társas lények, a hím időről-időre kifejezetten igényli egy nőstény társaságát. Éjjel okozhat kellemetlenséget csipogásuk, ugyanis néha veszekednek. Érdekesség gyanánt megjegyezném, hogy előfordulhat, hogy ha egy egyed meghal, a többiek esetleg esznek belőle. Az enyémek, méghozzá különböző, és egymással nem kapcsolatban álló "kolóniákban" következetesen a halott egyed fejét rágták le. Sajnos nem tudom, hogy ez általános gyakorlat-e.

Szaporodásuk: A nemek megkülönböztetése nem nehéz. A hím karcsúbb, s testének hátsó vége kicsúcsosodik. Ezen kívül a végbélnyílás és az ivarnyílás a nőstények esetében közel van egymáshoz, míg a hímeknél távolabb. A hímek nemiszervei kívül nem látszanak, esetleg tisztálkodáskor. Ha szaporítani szeretnénk, érdemes egy hím mellé több nőstényt rakni. Már relatíve hamar, 7-8 hetesen elérik az ivarérettséget, s nagyon szapora állatok révén nem nehéz őket szaporítani. Viszont nem szabad túlzásban vinni, mert a nőstények hamarabb meghalnak, ha egymást érik a szülések. Fontos a bőséges élelmezés, mivel az anya könnyen felfalhatja kicsinyeit, ha úgy érzi, nem tudja őket felnevelni. Ilyenkor fontosak a lédús gyümölcsök és zöldségek. A kicsik 2-3 hét vemheség után születnek, számuk 4-10 között változhat, sőt néha még tíznél is többen születnek egyszerre. Teljesen vakon és csupaszon születnek, fülük sincs még kinyílva. A fészket ez idő tájt nem jó bolygatni, és a kicsikhez semmiképp sem szabad nyúlni, mert ekkor az anya kitagadhatja őket, sőt rájuk is támadhat. A fészket 2 hétig ne is próbáljuk kitakarítani. A kicsik 3 hétig szopnak, de hamarabb is kijárhatnak a fészekből, igaz az anyuka visszacipeli őket. Négy hetesen már elválaszthatóak anyjuktól s tanácsos a különböző neműeket különválasztani. Arról, hogy ezidő alatt a hímmel mit kezdjünk, megoszlanak a vélemények. Sokak szerint a hím felfalhatja a kicsiket, de az én személyes tapasztalataim szerint a hím tiszteletben tartja a nőstény fészkét, sőt, ha a vemhesség előtt egy házban laktak is, a hím a vemhesség vége felé kiköltözik a fészekből, s nem zaklatja a nőstényt, sőt egy bizonyos kor után a kicsik átjárhatnak hozzá aludni. Természetesen ez sem biztos, de az én hörcsögeim így viselkedtek. A legbiztosabb talán szigorúan figyelni, s azonnal kivenni a hímet, ha támadna, de ha nem támad, akkor még segítheti is a nőstényt.

---

2005.08.20án születtek aranyhörcsögök, sajnos csak 3an maradtak, 2 kicsi pár naposan halt meg, s egy kicsi pedig a napokban, feltehetően valamilyen születési rendellenesség miatt. Tapasztalataim leírom itt:

A terhesség egészen nyilvánvaló volt már szinte két héttel a szülés előtt is, az addig karcsú nőstény - Tehénke - szemmel láthatóan elkezdett gyarapodni. Szülés előtt, ahogy az alábbi képek mutatják, már hatalmas volt a pocakja. A kicsik természetesen csupaszon születtek, a 3. nap táján kezdett a színűk megváltozni, és aznap láttam először ásítani őket :) Az apuka - Polaris - végig a fészekben maradt, a kicsit imádják, sokszor rajta fekszenek, s Polaris gyakran őrizte őket, míg az anyukának máshol volt teendője. Két hét után kezdtek el önállóan enni és vakon mászkálni. Szemeik ma - 2005.09.04. - még nem nyíltak ki. A roborovszki törpehöcsögöknél sokkal lassabban fejlődnek, szinte fele olyan gyorsan. Ezt azért is tudtam megfigyelni, mert kis roborovszkik is ugyanaznap születtek.

Így nézett ki Tehénke a szülés előtt 2 nappal:

Így nézett ki egy nappal szülés előtt:

Így néztek ki a kicsik születésük után:

Így néztek ki háromnaposan:

Így néztek ki ötnaposan, mikor már látszott ki milyen szíű lesz:

Ilyenek voltak 11 naposan, mikor már mászkáltak:

És ilyenek voltak két hetesen:

Tartásukkal kapcsolatos tudnivalók: Tartásuk egyszerű. Legideálisabb talán egy terrárium, mivel könnyen tisztítható, nehezen szöknek ki, s nem rágják a rácsot egész éjjel. Egy 30-40 literes terrárium tökéletes számukra. Mivel éjjel aktív állatkák, ezért fontos, hogy kapjanak valami búvóhelyet. Ha hazavisszük az új hörcsögöt a boltból, már akkor azonnal érdemes adni neki valami helyet, mivel feltehetően az utazás okozta stressz és idegesség nem tesz jót neki, s mindennél jobban szeretne elbújni a Világ elől. Az emberrel szemben igen szelídek, nyugodtan ki lehet őket venni, igaz, az első napokban haraphatnak. Rágcsálók lévén fogukat állandóan koptatniuk kell, hiszen folyamatosan nő. Emiatt érdemes adni nekik valamit, pl. egy fadarabot, amit kedvükre rághatnak. Ez azért sem árt, mivel ha fa búvóhelyet veszünk nekik, akkor jobb híján azt fogják szétrágni. Almozásukhoz a forgács a legideálisabb, s fészküket pedig szénából, zsebkendőből vagy akár vattából is szívesen építik. Ha hozzájutnak ezen alapanyagok egyikéhez, szinte azonnal pofazacskójukba tömik, s elfutnak vele. Ilyenkor nem kell megijedni, nem fulladnak meg, legalábbis nem valószínű. Egyébként ha valami finomat kapnak, azt is gyakran tömik pofazacskójukba. Ilyenkor eléggé szórakoztatóan néznek ki. (Például így vagy így.) Sikerült lefényképeznem ahogy kiüríti a pofazacskóját az egyik, Tehénke nevű lány hörcsög. A kezével mintegy kifordítja a pofazacskót. Íme. Etetésük legyen változatos: magvakat, zöldséget, gyümölcsöt, kenyeret, sajtot, lisztkukacot, s még sok mást is szívesen fogyasztanak, ám jó tudni, hogy takarékos állat révén hajlamosak egy általuk választott helyre felhalmozni a megmaradt élelmet, ami bizony meg is romolhat, ezért érdemes figyelni. Nagyon tiszta állatok, sokat tisztálkodnak, s egy kijelölt helyet használnak WC-nek, ami azért is jó, mivel azt a részt akár naponta is tudjuk takarítani. Mozgásigényük meglehetősen nagy, a mókuskerék nagyon jó megoldás, s a mostanában kapható "hörcsöglabdát" is nagyon szeretik.

---

Kapcsolódó fórumos téma

---

Íme képek az aranyhörcsögeimről:

Szíriai aranyhörcsög (Mesocricetus a. auratus) Származásuk Származási helyük az egykori Palesztina, de ott ma már csak elvétve fordulnak elõ. 1930-ban Aleppo környékén Aharoni zoológus professzornak sikerült néhány példányt befognia, majd ezekkel hozta létre tenyészetét a jeruzsálemi egyetemen. Két évtizeddel késõbb, (az 1950-es években) már Európába is kerülhetett néhány példány, amelyek aztán itt tovább szaporodtak és egyre több és több emberhez eljutottak. Ma már se szeri, se száma az aranyhörcsögöknek. Mivel jellegét tekintve sivatagi állat, ezért a meleget nemcsak kedveli, de igényli is! A szobahõmérséklet megfelelõ számukra. Ismertetõ A nemek megkülönböztetése (a kifejlett állatokon) nem nehéz. Már a testalkatból következtethetni lehet rá. A hímek lényegesen karcsúbbak, mint a nõstények. A hímek testének hátsó része tompa csúcsban végzõdik, itt helyezkednek el ugyanis jellegzetes zsírpárnáik. A nõstények érthetõen teltebbek és zömökebbek. A biztos meghatározás (különösen a fiatalokon) az ivarszervek megtekintésével lehetséges. A nõstények végbélnyílása és ivarnyílása meglehetõsen közel van egymáshoz. Ha viszont ez a távolság nagy, akkor hímmel van dolgunk. Kedvezõ körülmények között akár 3 évig mis elélnek, de a többség átlag életkora 1,5-2 évre tehetõ. Ez azzal magyarázható, hogy elég gyors az anyagcseréjük. Közismert, hogy a legtöbb állat szereti a napfényt, ezzel szemben a hörcsögök kifejezetten kerülik a világosságot. Ennek egyszerû a magyarázata, õshazájukban a nappalt föld alatti üregeikben töltik. Vigyázzunk, állatainkat ne tegyük ki közvetlen napfénynek, inkább a szoba árnyékosabb részében helyezzük el. Ha ezt a tanácsot nem fogadjuk el, kisállatunk nyugtalanná, kimerültté válhat, sõt, akár el is pusztulhat! Ha esetleg kiszabadulnak terráriumukból, a lakás bútoraiban nem tesznek kárt, viszont a függönyöket, szõnyegeket megrághatják, körmeikkel a szálat kihúzhatják. Leghelyesebb a kiszökött példányokat összeszedni és visszavinni saját lakosztályukba. Ezt az õ érdekük is megkívánja, hiszen így kizárt, hogy valamelyikre véletlenül rálépjünk, aminek rendszerint pusztulás a vége! Táplálkozásuk Reggel és este tápláljuk állatainkat. Napközben ugyanis többnyire alszanak, és ilyenkor ne kell zavarni õket. Az egyedülálló hörcsögöket naponta egyszer elég etetni, mert ilyenkor nem kell attól tartani, hogy a többiek eleszik elõle az eleséget. Táplálékukat azonos idõben és azonos mennyiségben adagolni. A fölösleget elraktározzák, ennek nagy elõnye, hogy a gondozó néhány napra egyedül hagyhatja az állatot. A penészedõ eleséget mindig el kell távolítani! A rozst kivéve valamennyi szemes takarmányt (búzát, árpát, zabot, kukoricát), napraforgó és tökmagot, mogyorót, mandulát, diót, mazsolát, datolyát szívesen elfogyasztják. A száraz kenyeret nagyon szeretik, ami segíti az állandóan növekedõ metszõfogak szükséges koptatását. Száraz eleséget kifejlett állatnak napi 15-20 g-ot adjunk. Zöldség és gyümölcsfélék: a hagyma, citrom, retek kivételével mindent megesznek. Ezekbõl a táplálékokból napi 40-50 g-ot adjunk a kifejlett állatnak. A száraz eleséget este, a zöldségeket, gyümölcsöket inkább reggel adjuk állatainknak. Étrendjük változatossá tétele érdekében hetente adjunk zöld füvet, lucernát, vörösherét, télen pedig nyers káposztát, üvegházi zöld salátát, sárgarépát, marharépát, zellert is. Fehérjeszükségletük miatt hetente egy-egy bogarat, lisztkukacot, földigilisztát is adjunk hörcsögünknek. Sivatagi állatok lévén, vizet nem igényelnek, zöld növényekkel fedezik vízszükségletüket. Tenyésztésük Hamar (mindössze 6-8 hét múltán) ivaréretté válnak. Tenyésztésre 5-6 állatot ajánlatos beszerezni. Célszerû úgynevezett poligám tenyészetet létesíteni, ami annyit jelent, hogy 3-4 nõstényhez 1 hímet rakunk, míg egy további hímet tartalékolunk. A nõstények lehetnek testvérek is, de a hímek más vérvonalhoz tartozzanak. Fontos az is, hogy csak olyan állatok kerüljenek szaporításra, amelyekrõl eleve tudjuk, hogy sok utódot hoznak a világra. Ha a csoportban elõfordulna civakodás, durvaság, a kezdeményezõ állatot, haladéktalanul távolítsuk el. A nõstények párzási hajlama 4 napig tart, majd 7 nap elteltével megismétlõdik. Ha a nõstényeket 10-12 napon keresztül együtt tartjuk a hímmel, kétszer nyílik lehetõség az üzekedésre, párzásra. Mivel a hím szívesen párzik, feltételezhetõ, hogy ennyi idõ alatt az összes nõstény sikeresen megtermékenyül. A vemhesség 16-18 napig, vagyis nagyon rövid ideig tart. A vemhes nõstények közelébõl a hímeket célszerû eltávolítani. A hímre is ráfér ugyanis 4-5 napos pihenés. Ezt követõen újból beállítható fedezésre. Elõfordulhat, hogy valamelyik nõstény nem termékenyül meg, az ilyet vissza kell helyezni a következõ tenyész csoportba. Az üresen maradt állatot helyes festékkel vagy szõrkurtítással megjelölni, hogy késõbb kétséget kizáróan ellenõrizhessük termékenységét, avagy meddõségét. A sikeres párzáson túljutott nõstények testén már néhány nap elteltével észrevehetõ a vemhesség. A várandós anyákat ajánlatos különválasztani és mindegyiknek - külön-külön, egy-egy 10x10x10cm méretû, továbbá 5 cm átmérõjû lyukkal, kapuval ellátott, felnyitható fedelû fadobozt, odút készíteni, amelyet belülrõl béleljünk ki száraz fûvel, kenderkóccal vagy papírcsíkokkal. 16-18 napi vemhesség után, rendszerint éjjel, vagy kora hajnali órákban fialnak. Az újszülöttek csupaszok és vakok. Számuk 4-12 között változik. Azokat a nõstényeket, amelyek rendszeresen hatnál kevesebb utódot hoznak a világra, zárjuk ki a további tenyésztésbõl. Az ilyen állatok ugyanis (legalábbis a nagyobb tenyészetekben) nem tarthatók nyereségesen. Persze ott, ahol csak néhány állat van, és a gazdaságosság nem elsõrendû szempont, a kevésbé szapora állatok is megtûrhetõk és tarthatók. Az anyaállatok a fialás utáni elsõ napokban csak rövid idõre és ritkán hagyják el az odút. Ha eközben valamelyik apróság kimászna, az anyjuk rögtön visszaviszi õket a többi közé. Az ellést követõ idõben a szoptatós anyáknak ajánlatos a szokványos és késõbb ismertetésre kerülõ eleségen kívül tejben fõzött zabpelyhet is adni. Ettõl ugyanis hamar erõre kapnak és tejük is várhatóan több lesz. Mind az újszülötteket, mind az anyákat kímélni kell gyakori szemrevételezéstõl, fogdosástól, zaklatástól. Nyolc nap elteltével azonban már bátran felnyithatjuk az odú tetejét és megnézhetjük a kis családot. Elõ fordulhat. Hogy az otthonos kis fészekben elpusztult vagy életképtelen, netán sérült állatot találunk. Az ilyeneket távolítsuk el, és bármennyire is fájó, irtsuk ki. Fialás után két hétig ne nyúljunk az odú belsõ berendezéséhez. Ez idõ után azonban késlekedés nélkül tisztítsuk ki, és helyezzünk be új almot. A fiatalok 3 hétig szopnak, de már a 15. naptól kezdve rendszeresen kijárnak az odúból, hogy lassan hozzászokjanak az önálló táplálkozáshoz. A harmadik és a negyedik hét között ajánlatos szétválasztani a különbözõ nemû fiatalokat, majd valamennyit távolítsuk el anyjuk közelébõl, hogy ily módon elkerüljük a túl korai, idõ elõtti fedezéseket. Leválasztás után az anyaállatokat, a hímekhez hasonlóan, ajánlatos 4-6 napig pihentetni, hogy a szülés és a szoptatás után szervezetük újjáépüljön, regenerálódjon. A felcseperedõ apróságok aránylag hamar és könnyen átszoknak az anyatejrõl a kifejlett állatok takarmányára, és eközben szemlátomást gyarapodnak. Amint elérik a hathetes kort, már kiválaszthatók a továbbtenyésztésre alkalmas egyedek, amelyek két hónap eltelte után pároztathatóak elõször. A szíriai aranyhörcsögök már 8 hetes koruk elõtt is ivarérettek, de helyes, ha kivárjuk a két hónapos kort. Csak ebben az esetben számíthatunk ugyanis egészséges és megfelelõ számú tódra. Az anyákat a hetedik ellés után, ez rendszerint egyéves korukra következik be, ajánlatos kiselejtezni, mert a további szaporításuk már nem kifizetõdõ. Egy év után a hímek felfedezõkedve is csökken, ezért ezeket is célszerû kivonni a tenyésztésbõl.